Nochta Pál, Hajdúsámsoni gyülekezet (MPE), 2013. november 17.

Isten mindig is egy népet akart magának, amely királyi papságként szolgál az ő jelenlétében. Legfőbb vágya az, hogy övéi szeressék őt, hiszen a megváltás művének is csak a vele létrejött bensőséges kapcsolat ad értelmet. Amíg Mózes Isten dicsőségét szemlélte, mert annyira beleszeretett az Úrba, addig Izrael fiai elfordultak Istentől és imádták saját bálványaikat. Sajnos ezt a jelenséget láthatjuk a mostani időkben is.

Váradi Norbert, Aratás gyülekezet, 2013. november 16.

Egy pszeudospirituális tudáskényszer hatása alatt áll az egyház és a középszerűség uralja tettüket. A tudás bálványa egy rögeszme, amely az európai civilizációnak az újkor elején támadt spirituális minimumából keletkezett. Ő azt akarja, hogy a föld sója légy és a világ világossága. A hívők többsége spirituális minimum alatt él és azt gondolja, hogy a középszerűség magától elpárolog. A mennyei siker ellentéte sokszor nem a kudarc, hanem a középszerűség. A siker sokszor kudarccal együtt jár! Ezért a középszerűség gátolja meg a kereszténységet abban, hogy azt tegye, amire valóban küldetve van. A világosságban élő egyház hosszú távon győzedelmeskedni fog a középszerűség felett. „Hiszen a világosság mindenféle jóságot (kiválóság), igazságosságot és igazságot eredményez.” Ef. 5:9

Nochta Pál, Aratás gyülekezet, 2013. november 9.

Istennek már Izraellel is az volt a terve, hogy papok birodalmává váljon, többek között ezért hívta jelenlétébe Izrael fiait, de ők folyamatosan távolodtak az Úrtól, míg végül teljes engedetlenségbe kerültek. Csak a következő generáció tudott bemenni az ígéret földjére. Az újszövetségi népből is mindig csak egy maradék akar papsággá válni és örökölni az ígéreteket. Mózes kitűnő példája a Krisztust szemlélő papságnak, vagyis az imádóknak, akik szellemben és valóságban imádják az Atyát. Nekünk is ilyenné kell válnunk, hogy ellen tábora legyünk a megtévesztés alatt lévő látható egyháznak, amelyet elhagyott Isten dicsősége. „És felszállt az Úrnak dicsősége a város közepéből, és állt a hegyre, amely várostól keletre van.” Ez 11:23

Tóth Lajos, Ózd, Maranatha gyülekezet, 2013. november 2.

Egyedül a királyi papságnak van megengedve, hogy a király közelébe menjen és szolgáljon neki. Péter Isten jóságának szellemi ízlelésről beszél a papsággal kapcsolatban. Isten közelsége, ismerete adja meg a jó normáit. Pál a jó fogalmát magasabb szintre emeli, hangsúlyozva ezzel a gondolkodási mód megújulását. Az ÚSZ általában különbséget tesz: erkölcsileg jó, ill. a jó megnyilvánulásai és az Isten által létrehozott jó cselekedetek között. Nem a mi karakterünkből (lelkünkből) jön létre. Jó cselekedetek azok, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk. „Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben; és azokban gyönyörködik ő! Vagy: Hol az ítélet Istene?” Mal 2:17 Kecsk.

Oláh István, Ózd – Maranatha gyülekezet, 2013. október 27.

Fő dolog kereszténységünkben Krisztus áldozatának elfogadása és pozíciója. Tanítás célja az, hogy tudatosodjon bennünk meghintés vérének közvetítő szerepe. Az engesztelés és a meghintés vére közvetíti a frigyládán és frigyláda fölött lévő kegyelemet és dicsőséget. A spirituális hiány mindig akkor lép föl az eklézsiában, amikor a vértől való eltávolodás történik. Ennek következménye így egyre kevesebb szellemi potenciál jelenléte Krisztus testében. „Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan. Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. 1Kor 11:29-31