Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2014. szeptember 6.

Isten megáldotta és megszentelte a szombatot. Ezzel kifejezte, hogy elkülöníteni és spirituálissá akarja tenni a többi naptól. Meg akarja osztani egyházával karakterének valóságát és szent javait. A szentség Isten lényegének tulajdonsága. Isten szentsége és a világ romlott természete rendíthetetlen ellentétben állnak egymással. Az egyháznak Isten szentségének ábrázatára kell elváltoznia. Mennyei integritás nélkül senki nem látja meg az Urat. Csak olyan magasra mehetünk szellemben, amekkora kijelentést befogadunk a szentségéről. Amikor a szentséget az igén keresztül kijelentés által szívedben birtokba veszed, az fog: átalakítani, irányítani és az lesz lakozással jelen szellemedben. Azzal a kérdéssel foglalkozunk: Mi a szentség.

1. rész

2. rész

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2014. szeptember 13.

Teremtő nem adhat magasabb rendűt vagy értékesebbet, mint lényét, azaz önmagát. A szent egy bizonyos célra fenntartott, más számára nem megközelíthető állapotot jelent. Rendeltetése befolyásolás is egy különleges mennyei célra. Amíg bennünk felépül a szentség, idő szükségeltetik. A szentség átváltoztató folyamatának négy aspektusa van: azonnali, fokozatos, jogi és gyakorlati. Isten megváltásunktól kezdve Jézus Krisztus szentségét beszámítva, szentként tart számon bennünket. Azonban a megszentelődéshez kijelentés által férünk hozzá. A kijelentés hiánya célt tévesztetté teheti Isten népét. „Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra, Sátánnak hatalmából Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.” Apcs 26:18.

1. rész

2. rész

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2014. szeptember 20.

Azt akarjuk, hogy menny központú légy, és annak forrásairól elmélkedjél. A Sátán azért tudott bejutni a kertbe, mert Ádám soha nem vette birtokba a szombatban megkapott céljait. Fedhetetlensége (megszentelődése) biztosította volna a küldetésének sikerét. Sokkal több van Atyánknál a magasságban, mint a természetes világunkban. Ha nem akarunk a mennyei megszentelődésben élni, nem fogjuk megkapni a szükséges szent „dolgokat” jövőnkre nézve. Tudatosítani szükséges, hogy van részünkre egy szövetség alapú örökség elkészítve, amely a mennyben van fenntartva a számunkra. „Törekedjetek a békességre mindenkivel és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” Zsid 12:14

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2014. szeptember 27.

A megszenteltődés (gr.hagiazo) egyszerre jelent Isten szolgálatára való elkülönítést és arra való alkalmassá tételt. Krisztus és a megszenteltek között szoros kapcsolat áll fenn, ugyanis „egyből” (ugyanaz, azonos, egyforma) valók. Ezért nem szégyelli „testvéreinek, gyermekeinek” hívni a megszentelteket. A szardiszi gyülekezet nem akart ebben a szent kapcsolódásban élni. Lehet, hogy akár nem látszott semmiféle eretnekség közöttük, vagy vallásilag tökéletes megjelenéssel rendelkezett, azonban belső élete (ruhája) Krisztus szerint beszennyeződött. Szardisz egy intő példa a névleges kereszténységről, amely külsőleg virágzó vallási tevékenységekkel rendelkezik, de nincs benne belső élő spiritualitás. Ez talán megmagyarázza az elkábított és hibernált állapotát. „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik”. Jel 3:5