Tóthné K. Klaudia, Aratás gyülekezet, 2013. augusztus 10.

Isten szenvedélye és vágya, hogy bennünk éljen és közöttünk járjon dicsőségében. Ez nem a hívő saját magából fakadó igénye, hanem ez egy olyan gondolat, amelyet Isten az ő népének folyamatosan mond évezredek óta. Meg kell érteni, hogy nem arról van szó, hogy Jézus a szívünkben lakik, vagy Isten Szelleme bennünk él. Az Ő szenvedélye mindig az volt, hogy közöttünk járjon, bennünk lakjon dicsőségében. Nagyon sok ember azért nem érti meg ennek jelentőségét, mert nem értik azt a folyamatot és drámát, ami eddig a pontig elvezet bennünket. “Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal megnyissák neki.” Luk 12:36

Suha László, Aratás gyülekezet, 2013. augusztus 10.

Szentírás szerint az ádámi faj elveszítette szabadságát és olyan erők hatalmába került, amelyekkel szemben mennyei kegyelem hiányában küszködik. Különösen az ember életében spirituális, ill. erkölcsi szinten fejeződik ez ki. Az ősbűn elkövetésekor Ádám elveszítette a szabadságát és így lett a bűn, a halál rabszolgája. Isten tervében a szabadság visszaszerzése lényeges célkitűzés. Szentírás tele van szabadulási történetekkel. A szabadság Krisztus személye és jelenléte, amelyet beszédének való engedelmeskedés által lehet megtartani. Az egyház szabad hívő emberek közössége, akiknek szabadságuk van arra, hogy Isten tervének szánják életüket. „Miint szabad emberek, akik azonban a szabadságot nem a gonoszság takarójául használják, hanem úgy, mint akik Isten rabszolgái." 1Pt.2:16 Csia

Balogh Róbert, Aratás gyülekezet, 2013. augusztus 3.

A kísértés, hogy megadjuk magunkat a gonosznak kizárólag tőlünk ered. Csak saját bujaságunk csábító, romlott felgerjedését okolhatjuk. A vágyak megfogannak, és világra jön a bűn. A hústest ereje jóval túlszárnyalja az ördög erejét szellemi növekedésünk, és érettségünk hátráltatására nézve. A sátán már legyőzött ellenség. Egyedüli ereje megtévesztési képességében rejlik. Nem több erőre és hatalomra van szükségünk ahhoz, hogy érettekké váljunk az Úrban, hanem több világosságra. Több igazságra van szükség azokon a területeken, ahol még nem láttuk megnyilvánulni Krisztus engedelmességét életünkben.

Bárdos Zsuzsa, Aratás gyülekezet, 2013. július 29.

Izrael népe az ígéret földjének megkémlelése után hatalmas érzelmi krízisbe került, lelkük felháborodott, félelmeik akadályként álltak előttük. A kulcsfontosságú helyzetben a lelkiállapotuk megakadályozta azt, hogy hallják Isten szavát, és azt a maguk helyzetértékelésével szemben, a siker kulcsaként elfogadják. Ők veszítettek. Az ígéretekért való mindennapi küzdelmeinkben a lelkünk irányítani szeretné sorsunkat, sok keresztényt kiütve a hitpályáról. A döntő szó a küzdelmeinkben is legyen az Úré. „Így beszélének neki, és ezt mondák: Elmentünk arra a földre, amelyre küldöttél minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse! Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet.” 4Móz 13:29

Olah István, Aratás gyülekezet, 2013. július 27.

A kultuszokat könnyű felismerni, de a vallásos szellem szinte minden ébredést vagy gyülekezetet kitérített szellemi növekedéséből. A vallásos buzgóság attól függ, hogy miért is vagyunk buzgók Isten iránt. Kereszténység csak akkor tud vonzóvá válni, ha jelen van Isten forró jelenléte, amely nem a templom hideg köveivel azonos. „És kijővén Jézus a templomból, tovább ment és hozzámentek az ő tanítványai, hogy mutogassák neki a templom épületeit. Jézus pedig monda nekik: Nem látjátok-e mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.” Máté 24:1