Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2012. március 6.

Krisztus „tejéből” azaz jóságából való részesesedés tesz képessé bennünket, hogy meghalljuk az Úr titkait és szellemi frissességet éljünk át megtérésünk után is. Ő arra a helyre akar állítani bennünket, ahol megértjük kiváltságainkat, majd döntés elő állít, hogy így megmaradjunk jóságában. Ezt egy szellemi momentumnak lehet tekinteni. Ekkor dől el, hogy hiszünk-e Isten igéjének természetfölötti képességében."Ízlés és tudás szépségére taníts engem; mert hiszek parancsaidban. "Zsolt 119:66 (Kecskemethy)

Nochta Pál, Aratás gyülekezet, 2012. március 11.

Az egyház egy szellemi konfliktusban van, szinte élet-halál harcban áll az ígéret földjének elfoglalásáért. A hívők közül sokan azt gondolják, hogy amit Isten megígért, azt automatikusan meg is történik. A tejjel-mézzel folyó föld megszemlélése után, a kémek jelentették, hogy a föld valóban jó és kívánatos, de azt elfoglalni csak harc árán lehetséges. Ezek a hírek megosztották Izraelt, ahogyan hasonló nehézséget látunk a mai Egyházban is. Mi azonban álljunk Józsué, Káleb, oldalán, a szellemi emberek oldalán. „…olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák…és az ő szemeikben is olyanok voltunk.” (4Móz 13:34).

Nochta Pál, Ózd, 2012. március 12.

Egyénileg és testületileg is csak akkor leszünk képesek elfoglalni az ígéret földjét, ha a prófétai látás, vagyis a mennyei valóság nem rajtunk kívül, hanem bennünk él. Bálám esete is jól mutatja, hogy akiknek Isten prófétai látást ad, de az idővel nem válik a részükké, komoly következményekkel jár sorsukra nézve. Ezért engednünk kell a bennünk lévő kenet tanításának, hogy a kijelentések befogadása révén látást kapjunk ígéreteinkről. „Akkor elkezdte az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata, annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.” 4 Móz 24:3-4

Tóthné K. Klaudia, Aratás gyülekezet, 2012. március 17.

Üzenet a megbotránkozás témáját folytatja. Ez a kérdéskör különösen fontos egy posztmodern, humanista világban. Urunk "igazságos botrányának" célja volt rámutatni a hazugságokra, amely a kor vallásának részét képezték. Üdvözítő ahelyett, hogy elfogadottságot keresett volna az egyházi vezetőktől, naponkénti küldetését képezte, hogy megnyissa az Istenkeresők szemét. „Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának neki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.” Máté 15:12-14

Tóthné K. Klaudia, Aratás gyülekezet, 2012. március 17.

A tejről szóló tanítássorozat utolsó részében a hitélet nagy kihívásáról lesz szó, a bűnre csábításról. A Szentírás tanúsága alapján jelenünkben a megbotránkozás, igazságaitól való elszakadás és a hitehagyás folyamata lesz látható. Utolsó egyháztörténelmi üdvrendben a konkoly példázatában -királyság fiain kívül-, két gonosz rétegről olvashatunk. A törvényen kívüliek és sokakat megbotránkoztatóan cselekvők. Ekkor többen „bedobják a törülközőt” az igaz és a képmutató (hamis prófétai) egyház közt kiélesedő konfliktusok miatt. „Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat és mindazokat, akik gonoszságot (törvénytelenség) cselekszenek.” Máté 13:41

Várkövi Krisztián, Aratás gyülekezet, 2012. március 20.

Jézus Krisztus beszédeinek élére Isten királyságának alaptörvénye: a "Hegyi Beszéd" került. A Hegyi Beszédet olvasva, egyre többen rádöbbennek annak nem is sejtett kincseire. Bár tudjuk, hogy Krisztus misztériuma messze meghaladja emberi értelmünket, legfőbb vágyunk mégis az, hogy Jézus tanítása bevilágítsa és átváltoztassa jelen életünkben gondolkodásunkat. Az idők folyamán bizonyítottan, minden kor és kultúra embere számára Isten királyságának kimeríthetetlen gazdagságú alapokmányának tekinthető.