Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2013. október 26.

Újszövetségben a királyok és a papok, mint Isten munkatársai, királyságának kiterjesztésén munkálkodnak. Ebben a folyamatban megtapasztaljuk a Krisztusi életnek, Isten királyságának és az Ő céljának valóságából. Isteni partnerségről beszélünk, amely által beléphetünk nem csupán Isten kijelentéseibe, hanem feltámadás erején keresztül megnyílvánulásaiba, amilyeket még nem láttunk ezen a földön. Isten szándéka soha nem az volt, hogy a papok ragadják meg a mennyei javakat, hanem a javak jöjjenek utánuk. „Jézus Krisztustól, Aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, Aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának: Annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.”Jel.1:5-6

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2013. október 19.

A királyság megnyilvánulásának alapja a feltámadás. Aki átment a halálon, annak lett élete. Amikor a hívő ember elveszíti saját lelki életét (sorsát), ahogyan a gabonaszem elhal, az növekedni fog a természetfölötti életben és sok gyümölcsöt terem. Ez Isten képességét, életét és természetét jelenti bennünk. A keresztyénség nem jelenti a gyöngeségek örökké való eltávolítását, hanem inkább az isteni kegyelem megmutatása az emberi erőtlenségben. Minden mennyei erő kegyelem által nyilvánul meg. A mi felelősségünk az, hogy higgyünk ebben. „Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” Ján 12:25-26

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2013. október 12.

Isten gyermekei számára csak az nyújt biztonságot, ha személyes tapasztalatává válik a Krisztusban való feltámadott élet. Az az élet, amelyet az újjászületéskor nyerünk, s örökké tart. A lényeged, az a részed, ami láthatatlan: ez a szellemed. Itt kiviteleződnek a mennyei dolgok. Ha Krisztus kereszthalálát nem vonatkoztatjuk saját szellemünkre, és ha a nem létesül kapcsolatunk a feltámadás életével, akkor kudarc irányában tolódik sorsunk. Az erő elnyerésének alapja a feltámadás. „Megismerjem Ót és a feltámadásának hatóerejét és a szenvedéseiben való közösséget, hogy hasonlóvá alakuljak az Ő halálához. Testvérek, magamról nem gondolom, hogy már megragadtam.” Fil 3:10,13

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2013. október 5.

Ádám bűnének következménye lett a fizikai és szellemi halál. A halál nem megsemmisülést jelent, lehet esemény, állapot vagy szellemi lény. Engesztelés követelményei szerint, Krisztus szelleme Seolban való megjelenésekor legyőzte a halált. Ami szembe tud szállni a halállal és túl tudja élni, azt nevezzük feltámadásnak. Testével egyesült szelleme és lelke, majd leült a királyi trónra munkáját folytatva. Krisztus Szelleme meggyőz bennünket és pontos tájékoztatást ad a feltámadott élet lehetőségeiről. Feltámadás által adatott nekünk az újszövetségi ígéretek birtoklása és a királyság természetfölötti élete. Ami viszont nincs a feltámadásban, annak a legkisebb köze sincs a Krisztushoz. „Mert ha eggyé lettünk (összenőttünk) Vele a halálának hasonlóságában, akkor a feltámadásában is azok leszünk.” Róm 6:5

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2013. szeptember 29.

Amikor újjászületsz a szellemed új természetet kap, de az értelmed nincs megújítva. Azon kell lennünk, hogy bekerüljön a bensőnkbe a Szellem által mindaz, amely kitörli a régi élet szerinti mentalitást. Mindannyian láthatatlan korlátokkal jöttünk, de Isten el akarja mozdítani ezeket a korlátokat. Úgy kellene cselekednünk, járnunk, beszélnünk, ahogy Ő. Isten erre a szintre akar vezetni minket, de nem tudja megtenni mindaddig, amíg nem hisszük el az új természetünk életének erejét. „De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.” Jak 1:25