Tóthné K. Klaudia, Aratás gyülekezet, 2014. április 12.

A sorozat záró része. Ahhoz, hogy a kereszt áldásait élvezzük, mennyei javakban kell élnünk. Pál leveleiben alapvetően két szellemi valóság félreértelmezését hangsúlyozza. Szeretet és a hit területét. A színjátszás alapvetően önámítás. Belső erő, amely ellenőrzés alatt tartja a hívőt. Egy idő után irányíthatatlanná válunk. Jézus ettől a jelenségtől óvta a legjobban tanítványait. Következménye az lesz, hogy elterelődik a hívők figyelme Isten Igéjéről, utána kiesik szívükből az isteni kijelentés, helyette önképűségre formált istentiszteletek utáni érdeklődést jön létre. „A Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és démonok tanításaira fognak figyelni, hazug, saját lelkiismertükben (szellemi ismeret) kiégett emberek képmutatásával. 1Tim 4:1-2