Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2014. szeptember 27.

A megszenteltődés (gr.hagiazo) egyszerre jelent Isten szolgálatára való elkülönítést és arra való alkalmassá tételt. Krisztus és a megszenteltek között szoros kapcsolat áll fenn, ugyanis „egyből” (ugyanaz, azonos, egyforma) valók. Ezért nem szégyelli „testvéreinek, gyermekeinek” hívni a megszentelteket. A szardiszi gyülekezet nem akart ebben a szent kapcsolódásban élni. Lehet, hogy akár nem látszott semmiféle eretnekség közöttük, vagy vallásilag tökéletes megjelenéssel rendelkezett, azonban belső élete (ruhája) Krisztus szerint beszennyeződött. Szardisz egy intő példa a névleges kereszténységről, amely külsőleg virágzó vallási tevékenységekkel rendelkezik, de nincs benne belső élő spiritualitás. Ez talán megmagyarázza az elkábított és hibernált állapotát. „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik”. Jel 3:5