Tóthné Kállai Klaudia: Visszatérés a kősziklához - Mózes kősziklája

 2018. május 05. Aratás gyülekezete

20180505

Néha a keresztények életében az történik, hogy hosszú ideje ülnek a gyülekezetben, de nem úgy tűnik, hogy jutottak is valahová. Mert amit meglátsz az igében, arra mehetsz csak. És a Biblia mindig működik, ha hiszed. Ebben a könyvben viszont semmi nincs, ami automatikusan működne. De ha hiszel benne, akkor cselekedni fog érted. Úgy hiszem, elsősorban azért nem változunk, mert felelősségtudat nélkül akarunk a kősziklára építkezni. A másik ok a meggyőzhetetlenség. Nem azzal a hozzáállással jövünk a kősziklához: „na most én beépítem az igét Istentől a szívembe”. Végül pedig van egy olyan probléma, amit Pál a II. Kor. 4:3-4-ben fogalmaz meg, ha a „kősziklánk” leplezett.  Amikor mi azt válasszuk, hogy bevesszük Isten beszédét hit által, akkor ez mozgásba hoz szellemei valóságokat, dolgokat a szellemünkben. Viszont ha ebben akarunk haladni anélkül, hogy a gondolkodásunk megváltozna, akkor nagyon komplikálttá változik kereszténységünk. Isten viszont nem így tervezte nekünk. „És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a szellemi kősziklából, amely követi őket, a kőszikla pedig a Krisztus volt.” 1Kor 10:4