Dátum: 2023.07.29 Helyszín: Budapest, Aratás Gyülekezet
A Máté 28,18-20 szerint Jézus megbízatást adott tanítványainak, hogy tegyék tanítványokká a nemzeteket és merítsék be őket, az Atya, Fiú és Szent Szellem nevében, ő pedig velük lesz minden nap, e világkorszak végéig. Ebből azt tanulhatjuk meg, hogy ha benne maradunk abban a világosságban, amelyet Isten kijelentett számunkra, akkor mi is át fogjuk élni Isten jelenlétét az életünkben. A Szent Szellem Isten igéje alapján vezet minket. Az ő vezetése az életünkben bizonyítja, hogy valóban Isten fiai vagyunk. (Róma 8,14-16) Isten dicsőségébe is csak a Szent Szellem tud minket bevezetni. A dicsőség megnyilvánulása összefüggésben van az Igéhez és a Szellem vezetéséhez való viszonyulásunkkal. Isten már a zsidó népet is értelmessé akarta tenni a pusztai vándorlás során jóságos Szelleme által, de ők engedetlenek és bálványimádók maradtak annak ellenére, hogy vándorlásuk során mindvégig velük volt a felhő oszlop, a tűz oszlop, volt elegendő vizük és mannájuk is. Ez bizonyos értelemben jelképe a mostani hívőknek is, akik nagy része súlyos engedetlenségben él már évtizedek óta.
Jézus Krisztusban Isten dicsősége jelent meg. A dicsőség nagyon különlegesen volt közöttünk: szolgai és kiüresedett formában. Atya dicsősége az ember számára megismerhető, megtapasztalható és megérinthető. Újszövetség alapján Isten dicsőségébe fokozatosan vezet be bennünket a Szent Szellem akarata szerint. Ha az ember a dicsőség hordozása mellett kitart egészen haláláig, akkor Isten dicsőségéből még nagyobb mértékben részesül az örök életben.
A legkiemelkedőbb esemény Dávid városa történetében akkor jött létre, amikor Dávid a Szövetség Ládáját Kirjat Jeárimból (Mózes sátrát) – felvitette saját palotájába. Mai szemmel nézve is óriási merészségnek tűnhet Dávid cselekedete. Örökkévaló dicsőséges jelenlétét a frigyládát, egyszerűen magához hozta. Természetesen Isten célja volt mindez, de a történet megmutatja, hogy Dávid, Isten szövetségese milyen univerzális látással rendelkezett Isten jelenlétéhez való viszonyról, Jeruzsálemről és ebben lévő elhívásáról. A „Dávid sátra” kifejezés mind az Ó-, mind az Újszövetségben a dicsőség kinyilatkoztatása lett. A babiloni fogság előtti prófécia visszatér Jakab apostol beszédében is.
Kezdetben Isten az embert földi kormányzójának rendelte, de a bukás miatt elveszítette az Atya dicsőségének képességét. Az Újszövetség által az Atya elindította az istenképűség és dicsőség helyreállításának lehetőségeit. Az evangélium, Jézus Krisztus dicsőségét hirdeti. Az Atya Fiának dicsőségével teszi hasonlóvá az elhívott és megigazított embereket.
Amikor Isten dicsősége erőteljesen jelen volt egy korszakban, akkor jelenlétével való együtt haladásához, szinkronizáláshoz bölcsességre volt szükség. Ezeknek a lépéseknek halandó szemmel nem lesz értelme, és nem is kell, hogy legyen. Dávid király engedelmességének mozgatórugója, az Atya dicsőségének megtartása volt. Bármi áron. Ehhez meg kell törnöd a vallási hagyományokat az életedben. A múltadtól függetlenül Isten elhatározta, hogy az Ő "jelenléthordozója" legyél. A hagyomány hiedelmeket épít fel bennünk.
