A megtéréskor minden kereszténynek tudnia kell, hogy Krisztus akkor tud hitelesen megnyilvánulni benne, ha erre a célra odaszánja egész életét. Jézus Krisztus megváltása a hívők számára lehetővé tette, hogy a mennyei embert (Krisztust) magára ölthesse. Sőt hordozza személyében, magatartásában. Amennyiben földi élete alatt hűséggel tükrözi a benne élő Krisztust, akkor tulajdonságait tükrözi és megnyeri az örök életet. Krisztus spirituális ereje függ a Szent Szellemmel való kapcsolatunktól és hűséges követésétől. Isten Szelleme legfontosabb szolgálata az, hogy az ember szívébe ismeretet adjon, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia és képes naggyá fejlődni bennünk.

Ma az Úr által betöltött, újjászületett szellemünk a Mi templomunk és Isten temploma. A szentek szentje. Csak a papok hordozhatták Isten képmását, mert csak ők mehettek be a szentek szentjébe, és csak ők tartózkodhattak Isten látható jelenlétében. Nem a módszer számít, hanem az isteni élet.

A Szent Szellem és a szentek szentjében szolgáló papság együtt tud csak mozogni. Egészen addig nem talál a papság nyugalmat, amíg be nem lép szellemében, ebben az együttműködésbe. A nyugalom helye nem a lelkünk, hanem a szellemünk. Krisztus ma megelevenítő Szellemként a szellemünkben van. Csak a szellemünkben találkozhatunk Krisztussal.

A szellemi papság definíciója nem az újszövetségben kezdődött. A papság mindig kapcsolatban van Istennel és teljesen át kell adnia magát neki, hogy az Ő életének áramlásában egybeépüljön a mennyei élettel. Ez áramlás. A papság szónak két jelentése van: Az első a papi hivatalt, a papi szolgálatot jelenti (Zsid 7.) a második, ennél fontosabb jelentés a papi testületre, a papok testületi csoportjára vonatkozik (1Pt 2,5.9). Isten üdvrendjében az elsőrendű szolgálat a papság szolgálata. Isten az Ő terve, vagy üdvrendje szerint kormányozza a világegyetemet. Az isteni üdvrend az isteni terv végrehajtásának módját jelenti. A teljes Biblia szerint Istennél három fő szolgálat található: a papság, a királyság és a prófétaság. A vezető szolgálat a papság, mert ez hozza működésbe a másik kettőt. Másképp fogalmazva a királyság és a prófétaság egyaránt a papság szolgálatától függ.

Egy magasabb elhívásra tekintett Jákob és Rebeka, mikor cselhez folyamodott. Bár az eszközük nem volt szent. De egy magasabb hívás jele felé tekintettek. Bármilyen küzdelmet és korrekciót jelentett ez később. Megérte azért, hogy megtudja, ki is ő, mire lesz képes, és mi jöhet létre családjuk történelmében. Az igazi étéket meglátni, kegyelem ebben a kultúrában. Koncentrálj az értékes dolgokra. Használd azokat az ismereteket és erőforrásokat, amelyeket Isten adott neked. Nem várhatsz sokat akkor, hogy keveset fektetsz be saját és mások életében. Adj vissza, amikor neked adtak. Törődj azokkal, akik törődnek veled.
 

Izsák, az apa Ézsau fiát jobban szerette, mint Jájobot. Úgy tűnik. Őt akarta megáldani, mint elsőszülöttet, hogy rajta legyen az Ábrahám áldásának a teljessége. És Rebeka tudta, hogy ez Isten akaratával ellentétes, ezért cselhez folyamodott. Szeretném elmondani, hogy győztes volt Jákób ebben, és a kettősség végül eltűnt teljes mértékben az életéből, majd teljes áldásban és győzelemben fejezte be az életét. De nem volt könnyű élete. Az Új.sz. ben Ábrahám áldása (Jákob áldása) örökölhetővé vált számunkra, és mi az Ábrahám áldása alatt állunk. Jézus Krisztus azért lett átkozottá a Golgotai kereszten egy rövid időre, ameddig fán függött, hogy ezáltal magára vegye azokat az átkokat, amelyek mi ránk nehezedtek, mi rajtunk voltak. Ő mindezt azért tette, hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, vagyis a nemzeteken, vagyis a nem zsidókon, mert ugye az eredeti szöveg szerint az a szó, amit pogánynak fordítanak.