A keresztény ember minden részét gondozni és táplálni kell Isten országából. A lélek és a szellemünk együtt, a valódi létezésünk. Péter apostol „a szív rejtett emberének” nevezte az újjászületetteket, mivel rejtve van a természetes látástól. Ez a részünk igényel táplálékot, de szellemi táplálékra eledelre van szüksége Istentől. Ezért mondja Jézus, amikor a Sátán megkísértette: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Igével, ami Isten szájából származik.” (Mt 4:4) Ő azt mondta, hogy a fizikai táplálék csak egy része annak, amire az embernek szüksége van ahhoz, hogy működjön ezen a földön. Ezzel elérkeztünk egy mély dologhoz: az ember (emberiség) nem úgy lett tervezve, hogy a teremtőjétől elkülönülve éljen. Ezt elmélkedéssel és Isten tervével kell elfogadnunk és kiviteleznünk.

Ahhoz, hogy elsődlegessé tegyük IstenAtyaságának munkáját bennünk, át kell lépnünk a titkon, ami körülveszi azt, és fel kell fednünk az igazságot, amit Isten ki akar jelenteni nekünk a fiúságunk tekintélyéről. Amikor az Úr Jézus azt mondta, hogy keressétek először Istennek országát, világossá tette, hogy mi legyen az elsődleges az életünkben. A fiúságunk privilégiumai. Sokan közülünk régóta ismerik azt a verset a Szentírásból, hogy Isten fiait vezeti a Sent Szellem, mégsem ismerték fel, hogy ez magában foglalja életünk legnagyobb eseményét: már nem vagyunk elveszettek.