A legkiemelkedőbb esemény Dávid városa történetében akkor jött létre, amikor Dávid a Szövetség Ládáját Kirjat Jeárimból (Mózes sátrát) – felvitette saját palotájába. Mai szemmel nézve is óriási merészségnek tűnhet Dávid cselekedete. Örökkévaló dicsőséges jelenlétét a frigyládát, egyszerűen magához hozta. Természetesen Isten célja volt mindez, de a történet megmutatja, hogy Dávid, Isten szövetségese milyen univerzális látással rendelkezett Isten jelenlétéhez való viszonyról, Jeruzsálemről és ebben lévő elhívásáról. A „Dávid sátra” kifejezés mind az Ó-, mind az Újszövetségben a  dicsőség kinyilatkoztatása lett. A babiloni fogság előtti prófécia visszatér Jakab apostol beszédében is.