Az imádás által, mint teremtmények elismerjük Isten fensőbbségét, egyedüliségét és a tőle való teljes függést. Az imádás belső és külső tiszteletadásban fejeződik ki. Isten számára teljesen mindegy, hogy a látható illetve a láthatatlan világról van szó, mert teljesen más Isten gondolkodása. Tehát Isten nem választja ilyen módon szét a természetfeletti világot a természetfelettitől. Van egy összekötő, az a Názáreti Jézus Krisztus. Krisztus uralja a látható világot is, ebben kell hinnünk. Amikor elkezdünk imádkozni és magasztalni Istent Jézuson keresztül, - az ő vérén keresztül -, akkor a szellemünk bekerül Isten valóságos jelenlétébe. A szellem közösség megéléséből, az intuícióból és a lelkiismeretből áll. Ebből levezetve az igazi Isten imádat nem létezik Krisztussal való közösség gyakorlása nélkül. Ha pedig folyamatos, rendszeres közösségben vagyunk Istennel, az intuíciónk egyre élesebb lesz és egyre jobban megtisztulunk.