2020. 12. 19.
Az emberi természet különös rejtélye, hogy az a boldog, aki rájön, hogy saját boldogulása és boldogságszabadsága a megváltás által elérhetővé lett téve. A kérdés az, miért nem „mernek” a hívő emberek a boldogságra törekedni. De az is, hogy ha keresik a boldogságot, miért tévednek oly sokszor tévutakra. A mai hedonista korszellem szerint is a hétköznapi értelemben a boldogsággal azonosított „siker”, „pénz”, „gyerek” vagy a „nagy ház” olyan körülmények, amelyek kevéssé határozzák meg egy személy jóllétét. A bibliai példák azt mutatják nekünk, hogy a legmostohább élethelyzetben is képes lehet valaki boldognak érezni magát, és fordítva, a legtökéletesebb körülmények közepette is boldogtalan lehet. Ennek a paradoxonnak az az oka, hogy a boldogságélményünket sokkal inkább meghatározza a belső kijelentés alapú szabadságérzet, megújult elménk mentalitása és az isteni célok megfogalmazása (keresése), mint az életünk körülményei. A bibliai személyiségeket látva, el lehet jutni a valódi önbecsüléshez, oda ahol a legmostohább körülmények között is hűségesek és hitünkben fejlődésképesek maradhatunk.