2020. 09.12. 

Az un. Dávid sátorán Isten jelenléte, dicsősége nyugodott. Bár Dávid „Sion hegye” felé imádkozott, Isten mennyei országa felé. Akkoriban Dávid egy merész és radikális húzása korszakalkotó lett. Az a hely volt az izraeliták számára a Mindenhatóval való kapcsolódás. Ugyanakkor az Írás szerint a mózesi sátort is fenntartotta. Átmenet volt a régiből az újba. Sátraként is emlegeti, Hiszen itt adott útmutatást a papokon keresztül mind az oda látogató egyéneknek, mind az egész népnek. Isten terve az volt, hogy a Dávid sátorát és az ott zajló szolgálatok a mennyei mintát kövessék, egyfajta prototípusként a mennyet dicsőségében lemodellezzék. Dávid a saját sátora által a láthatatlan dolgokba kapott betekintést. Isten módosítja a saját maga által felállított rendszert, hiszen a papság korruptsága miatt és a Mózessel kötött szövetség nem tudja már átadni az Újszövetség dicsőségéről szóló látást. Az embereknek a Dávid sátora modellben, nincs más lehetőségük, mint az árnyék helyett a prófétai valóságra nézni, az eljövendő nagy dicsőségre.