2020. 08. 15.

Az éhség nem változtatja meg Isten tervét. Esetleg néhány viszonyulásban. A szellemi éhségünk intenzitása és érzékenysége iránymutatónk. Szellemünknek a Szent Szellemmel való valóságos és rendszeres kapcsolatfelvételben hiányos és ingatag alapokon áll az egyházi életünkben. Szellemünk szerepének újrafelfedezése a legaktuálisabb manapság életünkben. Ahol az emberek a felnőtt keresztséget, vagy a nyelveken szólást vagy a trendi spirituális fogalmakat tartják a menny kapujának, ott félreértés van az emberi lelkekben, mert ezek közül egyik sem visz önmagában közelebb Istenhez. Az igazság vagy világosság ellentéte sok minden lehet, de a mi oldalunkról nézve a féligazság, félszívűség és a félhomály sokkal inkább az ellenségünk. A mérvadó irányvonalakat az egyház életében Isten irgalmassága határozza meg, de lehet a korszakváltás által új értelmezése a régi isteni jeleknek és jelzéseknek. Irgalom jelent isteni megértésből és megmentésből jövő tettet, amely alapja minden isteni megnyilvánulásnak. Modernkori megtévesztésnek nevezünk minden olyan Istenkeresést, amely a teremtményt a Teremtő elé helyezi, és azt tanítja, hogy a teremtménynek hatalma van a Teremtő fölött s a teremtmény cselekvése kényszerítheti a Teremtőt hite által. Egyház életében eljött mostanra az a sötét korszak, amikor megfeledkeztek az Igéről és megtelt az Istenkeresés olyan utálatosságokkal, amelyekkel Isten Szelleme nem fog vallani közösséget soha.