2020. 07.25. Aratás

Nagyon sokszor azt gondoljuk magunkról, hogy mi nagyon szenvedélyes istenkeresők vagyunk. Vágyunk Istenre, miközben az igazság az, hogy már belefáradtunk abba, nem történik nagyobb isteni megmozdulás, de még korántsem vagyunk annyira éhesek és szomjasak, hogy az Ő személyét megtaláljuk. Sok esetben ez nem éhség, csak egy lefojtott düh az egyház és a magunk állapota felé.

Az éhség kialakulásáért, mi magunk vagyunk a felelősek. A Szellemi éhség és szomjúság képes mindent félretenni, hogy időzzön egy „titkos helyen” Istennel. Az isteni éhség nélkül nincs megelégedettsége a léleknek. Az emberi lélek tele van Isten nélkül hiábavalóságokkal, amelyek elfoglalják az isteni éhség helyét. Az éhség kialakulásáért növekedéséért, mi magunk felelősek vagyunk. Ha akarjuk, éhesek lehetünk. Isten iránti mély radikális éhség nem tud kialakulni, ha valakinek megromlott a viszonya az igazsággal. Beszélünk a megbotránkozás szellemi tartalmáról is. Jézus szerint ezekben az időszakokban a nyomások, szorongattatások között sokan meg fognak meg fognak benne botránkozni (gr. bűnre csábít, bűnbe ejt), mert nincsenek meggyökerezve az igébe vetett hitben, illetve sokaknak törik meg a hite az egyházban látott bűnök fájdalmai miatt.