2020. 04. 15. Aratás

A veszteség, fájdalom, hiány és szenvedés része életünknek. A szenvedés kérdése – ahogy egyébként a bűn fogalma is – a kezdetektől foglalkoztatja az emberiséget. Létünk teljességéhez nem csak az öröm, hanem a fájdalom is hozzátartozik. Az élet szenvedéseit érintő kérdésekben nincs mindig sikeres válasz. A nehéz sors egyetemes emberi tapasztalat, ezért is szükséges, hogy legyen stratégiánk arra, miként tudunk vele megküzdeni hitünk és Isten kegyelmének segítségével. A fájdalom Bennünket is átalakít. Lehetőséget nyújt arra, hogy figyelmünket a lényeges dolgok felé fordítsuk, hogy elhagyjuk mindazt, ami nem fontos. A szenvedés a hitet is komoly próba elé állítja, a fájdalommal szembesülve kiderül, hogy valójában mennyire bíztuk magunkat Istenre. Könnyen lelepleződnek azok az allűrök, melyeket magunkra vettünk képmutatásból. De ha megtaláltuk esetleg a Szentírásból életértelmezésünket, akkor az is fontos, hogy ne ragaszkodjunk hozzá mindenáron. Nyitottaknak kell lennünk Isten új módszerei felé is. Jézus nem vétkezett, ezért nem is vezekelhetett a szenvedése által. Kizárólag szeretetből vállalta szenvedését értünk. Mi azonban tökéletesedhetünk megpróbáltatásaink által. Isten erőt ad a türelemhez, hogy veszteségeinkben célt kapjunk. Haladhatunk a kipróbált hit útján másokért is, ebben válunk hasonlóvá Krisztushoz.