2020.04.11 Aratás gyülekezete

Az istenség minden egyes személye egymással megegyezve vette ki a maga részét a nemzetek megváltásának egymást követő cselekményei által. A Feltámadásban az Atya a Szellem által feltámasztotta a Fiút. Ő hibátlan áldozatként vitte végre kereszten a hit harcát, majd feltámadva bemutatta magát az Atyának az örökkévaló szentség Szelleme által. Mindez az időben történt, de örökkévalósban létezővé vált. Az örök szó azt jelenti, ami túllépi az idő korlátjait. Ami a kereszten végbement, az egyrészt történelmi tény, másrészt viszont jelentőségében meghaladja az idő határait. Mindazoknak az összes bűnei, akik valaha éltek a földön, és akik még ezután fognak születni rákerült Jézusra a Szent Szellem által. Rendkívül fontos, hogy megértsük életünkben és gondolkodásunkban ennek a ténynek igazságát és hatását. A feltámadásba vetett hit a kegyelem és megigazulás forrása, amely a többi szellemi dolog működőképességét biztosítja. Nem csak azt hisszük el, hogy Jézus Krisztus feltámadt, hanem azt is, hogy a feltámadás ereje hit által bennünk is munkálkodik. Gyakori jelenség, hogy a hívők folyamatos vádlás alatt vannak, úgy érzik, nem elég jók Istennek, nem szeretik eléggé. Ezt úgy igyekeznek kompenzálni, több vallásos cselekedetet hajtanak végre. Isten nem csak arra ösztönöz, hogyan lehet Isten előtt elfogadottabbá válni, hanem arra is, hogy már elfogadottak vagyunk.