2020. 02.29 Aratás gyülekezete

Krisztus feltámadása után a keresztények életében a Szent Szellemmel való új típusú megtapasztalás jelentett csak változást és átalakulást. Nevezhetjük, ezt az un. újbor kiáradásának is. A kereszténység születésétől fogva karizmatikus volt, ez állt az egyház robbanásszerű fejlődésének hátterében. Az 1990-es évek prédikációit világszerte a szellemi ajándékok, csodák, látomások, próféciák és más Istentől való megnyilvánulások kísérték. Ez a folyamat egy ideig úgy tűnt, hogy megállíthatatlanul zajlik. Mára több értelemben is újkorba lépett az egyház. Csak azok a szentek számíthatnak tartós isteni befolyásra, akik felismerik, hogy Jézus új borával kapcsolatos semlegesség kora lejárt. A kereszténység ebben a versenyben jelenleg világméretekben vesztésre áll. Ha az egyház nem vezeti az embereket Isten jelenlétének erejébe, elkerülhetetlen, hogy a kor hívői valamely hamis kereszténységtől egy idegen ideológia hatása alá kerüljenek. A felekezetek és mozgalmak, amelyek mostanra közömbössé váltak az un. friss és újbor által közvetített megtapasztalás iránt, egyre taszítóbbak lesznek nemcsak a külvilág, de saját tagjaik többsége előtt is. A friss bor elutasítása mostanra nem jelent spirituális zavart egyes felekezetekben. A kor divatos transzcendens irányzatainak befolyása alá került a legtöbb 1990-es évekbeli ébredési mozgalom. Ez tükröződik a szellemi zűrzavar és a hedonizmus modern elemeit vegyítő egyházak népszerűségében.