Isten ma is kutatja, vizsgálja a szívünket. Erre nem neki, hanem nekünk van szükségünk, hogy segítségével megláthassuk magunkat az ő világosságában. Egyedül a Szent Szellem képes vádlás és kárhoztatás nélkül rávezetni minket arra, hogy van e helytelen ragaszkodás az életünkben, vannak e olyan bálványok a szívünkben, amelyek miatt sikertelen az imaéletünk, mert mi nem akarunk elengedni olyan vágyakat, kívánságokat, amelyek miatt kezdetben „csak” megosztottá válik a szívünk, de később már akár teljesen el is távolodhatunk Istentől, míg végül intő példa lesz az életünk mások számára, (negatív értelemben) ahogyan erről az Ezékiel 14-ben is olvashatunk. Saját magunk és a ránk bízottak miatt is jobb, ha leszámolunk mind azzal, amit Isten bálványnak tart az életünkben.

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!

Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltár 139,23-24)