Aratás gyülekezete 2019.09.21.

A bálványimádás témakörében különbséget kell tennünk két dolog közt: a testi természet és a démonok munkája közt. A test régi hústesti természet, amit Ádámtól örököltünk. Az Ő leszármazói vagyunk. Látjuk, hogy vannak, akik vétkeznek, és abba tudják hagyni, ha eldöntik. Vétkezett, de nincs függőségben, szolgaságban. A démonok viszont becsapnak, mert rejtett bálványokat hoznak létre a szívben. A mai bálványainkban az a furcsa, hogy fejlődnek, átalakulnak vagy eltűnnek. Mindig más módon jelennek meg. Új alakokban. Ezek ma a társadalomban és a vallásban is megfigyelhetőek. Miközben templomunkban Istent imádjuk, mellette szerepet kaphatnak világkorszakunkban és vallásainkban összeszedett idegen Istenek vagy bálványok. Esetleg páli fordulattal élve igézetek. Általában a vallásban elbújócskáznak képmutatásaink által. A gyülekezetbe járás, igazságokba vetett hit, kegyelem, buzgó hitélet, nem óvja meg az embert a házi bálványoktól, függőségektől. Sőt, ma az lett a trendi a földön, hogy a kegyelemmel visszaélve megvetjük azokat, akik másképp gondolkodnak, mint Mi. Ez a bálvány által kitermelt érzelem. Ha megpróbáljuk megérteni a bálványimádást, a fokozatosan kialakuló ingatag fiúsági énkép és a bigott Istenkeresés szerepet játszik benne. A teljességre jutott bálványimádásban az ember megszűnik az adott függőségi kapcsolódáson kívül létezni. Sajnos mindeközben szorong, mert a vallásának vagy barátainak elvárását képtelen teljesítenie. A modern kor pszichiáterei mára egyre csak függőségekről beszélnek gyermekeink életében. Egy felmérés szerint átlagosan kb.50 másodpercig bírjuk mobil nélkül.