Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2014. január 4.

Tetteinkben annyiban valósul meg szabadságunk, amennyiben újjászületett szellemünk részéből származik. A cselekedetünk minden más részét, akár valamely erkölcsi norma hatása alatt hajtjuk is végre, nem szabadságnak nevezzük. Elsőként spirituális területen kell ezt megélnünk. Szentírás alapján szabad az az ember, akit Isten fia tett szellemileg szabaddá. A belső autonóm szabadság egyben képesség is arra, hogy a megváltott szívből irányítsuk sorsunkat. A menny szabadságának eredményeként pedig nemes emberekké válhatunk. „Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” 2Kor 3:16