Tóthné K. Klaudia, Aratás gyülekezet, 2013. augusztus 10.

Isten szenvedélye és vágya, hogy bennünk éljen és közöttünk járjon dicsőségében. Ez nem a hívő saját magából fakadó igénye, hanem ez egy olyan gondolat, amelyet Isten az ő népének folyamatosan mond évezredek óta. Meg kell érteni, hogy nem arról van szó, hogy Jézus a szívünkben lakik, vagy Isten Szelleme bennünk él. Az Ő szenvedélye mindig az volt, hogy közöttünk járjon, bennünk lakjon dicsőségében. Nagyon sok ember azért nem érti meg ennek jelentőségét, mert nem értik azt a folyamatot és drámát, ami eddig a pontig elvezet bennünket. “Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal megnyissák neki.” Luk 12:36