Tóthné K. Klaudia, Aratás gyülekezet, 2012. március 17.

A tejről szóló tanítássorozat utolsó részében a hitélet nagy kihívásáról lesz szó, a bűnre csábításról. A Szentírás tanúsága alapján jelenünkben a megbotránkozás, igazságaitól való elszakadás és a hitehagyás folyamata lesz látható. Utolsó egyháztörténelmi üdvrendben a konkoly példázatában -királyság fiain kívül-, két gonosz rétegről olvashatunk. A törvényen kívüliek és sokakat megbotránkoztatóan cselekvők. Ekkor többen „bedobják a törülközőt” az igaz és a képmutató (hamis prófétai) egyház közt kiélesedő konfliktusok miatt. „Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat és mindazokat, akik gonoszságot (törvénytelenség) cselekszenek.” Máté 13:41

Tóthné K. Klaudia, Aratás gyülekezet, 2012. március 17.

Üzenet a megbotránkozás témáját folytatja. Ez a kérdéskör különösen fontos egy posztmodern, humanista világban. Urunk "igazságos botrányának" célja volt rámutatni a hazugságokra, amely a kor vallásának részét képezték. Üdvözítő ahelyett, hogy elfogadottságot keresett volna az egyházi vezetőktől, naponkénti küldetését képezte, hogy megnyissa az Istenkeresők szemét. „Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának neki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.” Máté 15:12-14

Nochta Pál, Ózd, 2012. március 12.

Egyénileg és testületileg is csak akkor leszünk képesek elfoglalni az ígéret földjét, ha a prófétai látás, vagyis a mennyei valóság nem rajtunk kívül, hanem bennünk él. Bálám esete is jól mutatja, hogy akiknek Isten prófétai látást ad, de az idővel nem válik a részükké, komoly következményekkel jár sorsukra nézve. Ezért engednünk kell a bennünk lévő kenet tanításának, hogy a kijelentések befogadása révén látást kapjunk ígéreteinkről. „Akkor elkezdte az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata, annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.” 4 Móz 24:3-4

Nochta Pál, Aratás gyülekezet, 2012. március 11.

Az egyház egy szellemi konfliktusban van, szinte élet-halál harcban áll az ígéret földjének elfoglalásáért. A hívők közül sokan azt gondolják, hogy amit Isten megígért, azt automatikusan meg is történik. A tejjel-mézzel folyó föld megszemlélése után, a kémek jelentették, hogy a föld valóban jó és kívánatos, de azt elfoglalni csak harc árán lehetséges. Ezek a hírek megosztották Izraelt, ahogyan hasonló nehézséget látunk a mai Egyházban is. Mi azonban álljunk Józsué, Káleb, oldalán, a szellemi emberek oldalán. „…olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák…és az ő szemeikben is olyanok voltunk.” (4Móz 13:34).

Tóth Lajos, Aratás gyülekezet, 2012. március 6.

Krisztus „tejéből” azaz jóságából való részesesedés tesz képessé bennünket, hogy meghalljuk az Úr titkait és szellemi frissességet éljünk át megtérésünk után is. Ő arra a helyre akar állítani bennünket, ahol megértjük kiváltságainkat, majd döntés elő állít, hogy így megmaradjunk jóságában. Ezt egy szellemi momentumnak lehet tekinteni. Ekkor dől el, hogy hiszünk-e Isten igéjének természetfölötti képességében."Ízlés és tudás szépségére taníts engem; mert hiszek parancsaidban. "Zsolt 119:66 (Kecskemethy)