Ez az üzenet, amiről szó lesz a következőkben: Az Úr Félelme. Az üzenetekben a Szent Szellem segítségével keressük, nemcsak az Úr félelmének értelmét, hanem azt is, hogyan járjunk Isten igazságának kincseiben. Tanulni fogunk az ígéretek megvalósulásának szabályairól, és arról is amikor hiányzik a szent félelem Krisztus testéből, Krisztus szolgálóinál a Szentírás tükrében. Mielőtt az Úr félelméről beszélnénk, vetnünk kell egy pillantást annak az Istennek szerető kedvességére, akit szolgálunk. Az üzenetben azt akarjuk, hogy elmélkedjünk Isten karakterén is. Mert, hogyan tudnánk Őt kellőképpen tisztelni és félni, ha nem vagyunk tudatában egyedülállóságának?

Az „Úr félelmének” egészséges megértése az Atyáról alkotott képemen-nézetemen múlik. Ha ismerem a Szentírás Istenét az „Úrtól való félelem” másképp fog kinézni, mintha égi zsarnokként tekintenék rá. Ezért ismételten azt tanácsolom az embereknek, hogy folytassák azt a következetes gyakorlatot, az Írásokkal elmerülve töltsenek időt Jézus és az Atya szeretet kapcsolatának felismerésére és a láthatatlan Isten látható szeretetének kifejeződésének mélyebb, intimebb megtapasztalására.

Az Istennek félelme azt a hozzáállást képviseli, hogy felismerjük: teljes mértékben rá vagyunk utalva Istennek irgalmára, a megbocsátására, sőt a létezésünk kapcsán is függő viszonyban állunk Ő vele. Az Istentől való félelem azt jelenti, hogy világosan megértem, ki az Isten, és hogy saját bűnös természetem hogyan állít konfliktusba az ő természetével. Ez azt jelenti, hogy már tudom, egyetlen reményem az isteni kegyelem. 

Az „Úr félelmének” egészséges megértése Istenről alkotott nézetemen múlik. A jira (יִרְאָה) a legáltalánosabb héber szó, amelyet a „félelem” kifejezésre használnak az Isten félelmével összefüggésben. Az Úr félelme azt a hozzáállást képviseli, hogy felismerjük: teljes mértékben rá vagyunk utalva az irgalom, a szeretet, sőt létezésünk kapcsán is.

Az istenfélelem terén is sokat tanulhatunk még korunkban, amikor erről nem nagy divat beszélni - sokkal inkább azt hangsúlyozzuk, hogy Isten a segítőnk, jótevőnk, irgalmazónk stb. Az emberi lény számára is ellentmondásos, hogy szeretni és gyűlölni egyaránt képes. Isten számára kevésbé az, főleg, hogy a szeretet ellentettje nem csak a gyűlölet, hanem a félelem (lásd 1. János 4:18). Ha gyűlölünk, akkor még mindig érzünk valamit az adott személy iránt. Ennél rosszabb az apátia, a teljes közömbösség állapota. Ez határozottan nem az a félelem, ami az Istenfélelem szóban jelenik meg, ami maga a bölcsesség kezdetét (Péld 9:10) és a gonosztól való eltávozást jelenti (Jób 28:28). Mikor a Szentírás az Istennek utálatos dolgokról beszél, akkor azt is mindig világosan kifejezi, hogy utálatának tárgya a bűn és a gonoszság.