2021.10.09.
Megtérésünk után Jézus Krisztus elvégzett munkája által megkaptunk mindent. Mindent, ami a keresztény élethez megadja a teljes eszköztárat, hogy teljes életet éljünk. Erre, gondja van Istennek felénk. Az Ő békességében teljességet akar átadni, ehhez sokszor a keresztény életünk során meg kell tudnunk bocsátani. Megbékülni magával Istennel is. Meg kell tartani békességünket Istennel, hogy tovább tudjon minket vinni a személyes ígéreteinkbe. Egyetlen kapcsolat sem maradhat életben, még kevésbé lehet virágzó a megbocsátás békességének hatalma nélkül. A megbocsátás kegyelemből származik, mivel az, aki megbocsát, lemond valamiről, és ezzel együtt lezárja az ügyet. A bukott ember nem képes megváltoztatni Istennel szembeni hozzáállását. Nincs az emberi természetnek egyetlen érintetlenül maradt darabja sem, amelyre támaszkodva megváltoztathatnánk a szívünket. Krisztus testet öltésében Isten megtalálta a szükséges eszközt. Fiában meglelte azt a fogódzót, amelynek segítségével lehetővé vált a békesség kialakítása az emberrel.
2021.10.09.
Jézus Krisztus keresztáldozatán döntő győzelmi üzenet hangzott el, amely szó megváltoztatta a bukott ember lázadásának következményeit. Az ember iránt való végtelen szeretetének döntő diadallal telt kijelentése hangzik fel, amely ma is szól nekünk: “ELVÉGEZTETETT”. Atya iránt való engedelmesség kifejezése volt ez. Fontos tudni, hogy ezt a Krisztusi győzelmet igazán csak kijelentés és bölcsesség által tudjuk megragadni. Jézus Krisztus egyházának átadta ezt a győzelmet. Erről beszél Pál apostol az Efézusbeliekhez írt levelének első fejezetében. (Ef.1:16-23) Pál apostol hétféle uralmi pozíciót mutat meg levelében, ami Krisztus teljes uralmát és tejhatalmát jelenti az egész emberiség és a gonoszság erői fölött. Az Egyház önismerete egyenesen arányos Krisztus ismeretével. Erről tanítja Pétert Urunk, mikor az Atya kijelenti az ő fiát neki. (Máté 16:13-19) A Krisztusról alkotott látást próbálja a Sátán eltorzítani a varázslás különböző okkult praktikáival, ezért álljunk meg és maradjunk abban a pozícióban, amire elhívott bennünket urunk. Nem más ez, mint az Ő rendíthetetlen győzelme.